Név: Daniel Molloy Életkor: lassan 50 éves. 1953-ban született. Származás: Kalifornia, USA "Halandó halál": majdnem belehal az alkoholizmusába, Armand menti meg. Mester: Armand könyv: Interjú a vámpírral, A Kárhozottak Királynõje, Blood and Gold Daniel Molloy elég szerencsés volt ahhoz, hogy 1972-ben keresztezze Louis, a vámpír útját. Újságíró lévén dolga az volt, hogy minél érdekesebb embereket interjúvoljon meg. Az interjú elkészülte után Daniel felajánlotta, hogy Louis társa lesz, de az visszautasította. Könyve, az Interjú a vámpírral hatalmas siker lett, és rengeteg pénzt keresett vele. Nem sokkal késõbb elhatározta, hogy felkeresi Lestat-ot, a New Orleans-i lakásában, de helyette Armand-ot találta ott, akivel igen közel kerültek egymáshoz. Ebben az idõben Daniel szenvedélyévé vált, hogy halhatatlanná váljon, de Armand folyamatosan visszautasította. Ennek ellenére hagyta, hogy igyon a vérébõl, amitõl Daniel csak függõ lett, és még jobban megkeseredett. Armand azonban a kezében tartotta a kapcsolatot, figyelt Daniel-re. Párszor megpróbált elszökni Armand-tól, de nélküle viszont nem tudott élni. Szépen lassan megkeseredetté vált, és szinte az életkedvét is elvesztette. Egyre gyakrabban, és egyre többet ivott, és alkoholista lett. Mikor Armand rájött, hogy Daniel haldoklik, elhatározta, hogy vámpírrá teszi. Ezzel azonban örökre elválasztotta magától az ifjú vámpírt, ugyanis van egy kimondatlan tény; egy idõ után törvényszerû, hogy a "mester" és az "ivadék" eltávolodnak egymástól. Egyrészt, mert bármennyire is akarja a vámpírlétet az ember, nem tudja igazán mire vállakozik, és az élmény talán meggyûlölteti vele azt, aki vámpírrá tette õt, másrészt pedig köztudott, hogy a "mester" és az "ivadék" nem hallják egymás gondolatait, és ezáltal nem kerülhetnek soha ugyan olyan közelségbe, olyan intimitásba, amilyenbe annak elõtt tudtak. Daniel most Marius-nál él. Sokak szerint nem lett volna szabad vámpírrá tenni, mert az õrület határán volt már halandó korában is...