Fogalmam sincs, hogy hol vagyok... Egyszerűen itt ébredtem... Egy szobában... Óriási ablakokkal, melyek el vannak takarva vörös sötétítő-függönyökkel.
Nem is emlékszem már, hogy mi történt tegnap... Este kutyát sétáltattam, majd odajött hozzám az a furcsa fiú... Elkezdtünk beszélgetni... Majd nem emlékszem másra...
S msot, most itt vagyok, itt fekszem egy ismeretlen ágyon, egy ismeretlen szobába... Azt hiszem, engem elrabolt az a fiú...
Felkeltem az ágyról, majd kinéztem az ablakon. Este volt...
Egy óriási udvar tárult elém. Csodaszép kert lehetett. De most, minden el volt rajta száradva... Hirtelen kinyílt az ajtó, én hátranéztem.
Az a fiú jött be, akivel beszéltem...
- Lilith... Hát felkeltél! Nagyszerű!
- Honnan tudja a nevem?
- Hát... nem csak a neved tudom! Nem is tudod, hogy mióta figyeltek téged! Csaknem ezer nő, s férfi figyelte a mindennapjaid! Furcsa, igaz?
- Mi? Figyeltek engem? - nem mertem hinni a füleimnek.
- Igen. S nem is tudod, hogy milyen boldoggá tettél avval, hogy szóba álltál vele! Igazán bolfoggá tettél!
- Ki maga?
- A nevem Lestat!
- S miért hoztál ide?
- Hogy beteljesítsem a végzeted!
- A végzetem?
- Igen... Most pedig...
Lestát nem mondott többet. Egyszerűen egy lépéssel mellettem termett, majd fogait a nyakamba mélyezette. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, majd éreztem, hogy új élet ébred fel bennem...