A vámpír

Ha reggel hullafáradtan ébredsz, és úgy érzed, elhagyott minden erõd, vizsgáld meg a tükörben jó alaposan a nyakadat, hátha találsz rajta két pici szúrásnyomot…

Szeretünk borzongani. Tudják ezt jól a horrortörténetek, filmek szerzõi, ezért szinte minden héten látható valamelyik csatornán, valamelyik moziban minden idok legijesztõbb szörnyetege, a vámpír. A Nyolcadik utas-féle nyáladzó rémek (örök rejtély marad számomra, miért gondolják a filmrendezõk, hogy annál jobban félünk a szörnytõl, minél több, változatos színû nyál csorog belõle…) már a videón felnõtt ovisok számára is inkább mulatságosak - a vámpír alakja azonban túlságosan mélyen gyökerezik bennünk annál, hogy legyintve nevessünk rajta. Nevetünk, persze, meg hülyéskedünk mindenféle mûanyagfogakkal, de azért mégis…. Brrr!
Vámpírügyekben amúgy is érintettek vagyunk, miután az európai közvélemény (vaskos földrajzi tévedések alapján) a történelmi Magyarországot tartja a fo vámpírlelõhelynek, sõt, Hollywood legnevesebb vámpírszínésze is magyar (Lugosi Béla) volt.
A magyar mondavilágban ennek ellenére nem bukkannak fel vámpírok (egyéb szörnyek annál inkább), és a vámpírgyanús sztorikról is sorra beigazolódott, hogy szerb, román, lengyel településeken estek meg. A vámpír ugyanis alapvetõen görög, illetve szláv találmány, amely bolgár, román közvetítéssel borzolja évszázadok óta az európai ember idegeit.

A mai ember számára a vámpírt Bram Stoker Drakulája jelenti. Drakula (Vlad) valóságos történelmi alak, Havasalföld fejedelme volt Mátyás király korában. Ha Segesváron jársz, érdemes megnézni a házat, ahol született - roppant büszkék rá. (Ma vendéglõ üzemel benne, ott kapható a stílusosan vérvörös színû Dracula-Vodka.) A fejedelem híres kegyetlensége miatt a Vlad Tepes (kb. Karós Laci, ejtsd: cepesz) gúnynevet kapta: Aki nem tetszett neki, azt ugyanis nemes egyszerûséggel karóba húzatta (Hiába no, ez a középkor. Ha ismered a történelmet, tudod, hogy a mi királyaink sem voltak éppen szégyenlõs kisfiúk). E vérengzõ zsarnok alakját kapcsolta össze Stoker a különféle rémmesék vérszívóival, talán a karó motívuma alapján - e regény jóvoltából röpköd ma is egy román fejedelem denevérszárnyakon és tízcentis szemfogakkal a filmvásznon.

Figyeld meg, hogy a "kultúr"-vámpír milyen érdekes kettõsséget képvisel: egyfelõl borzadunk és félünk tõle - végül is itt egy hulla eszi az embert - másfelõl valahogy mégis vonzónak találjuk (ez különbözteti meg az összes egyéb szörnytõl, pl. a zombitól, mert azok kizárólag undorítóak). Ezért aztán a férfi vámpírok lenyugözõen jóképû pasasok (ld. Brad Pitt), a nõi megfelelõik elbûvölõen gyönyöruek (Sarah Michelle Gellar) - annyira, hogy minden borzongás ellenére van az emberben egy "üsse kõ, hát csak harapjon" érzés…
Nos, a pszichológusok szerint a halál és a szex misztikája elég közel áll egymáshoz. Ez az ellentmondás teszi az utóbbi idõk egyik legjobb filmjévé F. F. Coppola Drakula-feldolgozását is.

A vámpírok létezésével kapcsolatban már tudományos magyarázat is született: egy ritka betegség, a porfiria produkálhat hasonló tüneteket. A beteg szervezetébõl hiányzik egy vérképzéshez szükséges anyag, nem bírja a napot, halottfehér az arca, kómába eshet, ezért elõfordulhatott, hogy élve temették el. Természetesen ettõl még nem nõnek denevérszárnyai és óriási fogai, ez már a görög, szerb parasztok fantáziájának szüleménye. Csak sajnálhatjuk szerencsétlen betegeket, hiszen régen valószínûleg kihegyezett karóval "gyógyították" meg õket.

Vámpírra akarsz vadászni? A többszázéves recept: éjfélkor, teliholdnál vezess ki egy egyéves, szenteltvízzel meghintett hófehér kancát a temetõbe, és amelyik sírnál megbotlik, ott a vámpír. Kell még ásó, kihegyezett karó - a többit már tudod. Életkorodtól függõen kb. két-három évet kaphatsz garázdaságért és temetõrongálásért - de a vámpírnak annyi!