Az �jszaka s�t�t leple fon�dik csendben k�r�m,

Halk, zuhan� �rnyak k�sznak lassan m�g�m,

Mell�m, s el�m,

K�r�ttem az �j minden f�nyt fel�l.

P�rn�zott mancsom puh�n �r f�ldet

Kitol�d� karmaim gyeng�den v�jnak a porhany�s f�ldbe:

Hangtalan suhanok, csak a Hold vil�g�tja s�padtan utamat,

K�r�ttem az �jben t�rsaim kushadnak,

F�ld�n fekv�, mancson nyugv�, borosty�n szemek,

Melyek nem t�rnek idegen tekintetet,

�lmosan lesik minden mozdulatom.

Most v�gre megmutathatom!

Vad v�gt�ba kezdek, �rzem a szagokat,

El�lem az �jszaka semmit el nem rabolhat.

Mindent �rzek, l�tok �s figyelek

Az el�ttem szapor�n s�pol� t�d�re �gyelek.

„Nem b�rja m�r sok�… Hol marad a harc?”

Z�gol�dik k�r�l�ttem az erd�-alj.

Felkapom fejem: csak szidjatok,

De most v�gre megmutathatom,

Hogy nem hi�ba n� sz�r a testemen,

Nem hi�ba hoz gy�zelmeket az �letem.

A v�gta lassul, agyam kitisztul,

Nem csak a v�r �lteti az �jszak�t!

F�lemben dobol az adrenalin

Puh�n �rik a f�ldet mancsaim,

Nesztelen mozog tov�bb,

Ahogy meg�rzem k�zvetlen k�zelr�l a f�lelem szag�t.

Hamarosan meglelem az �ldozatot:

�sszeg�rnyedve egy fat�rzs�n kuporog:

Reszket a f�lelemt�l.

Retteg a benne �l� sz�rnyetegt�l.

F�j neki, hogy �v� a tudat:

Egy fenevad az �let��rt rohan.

Felpillant, megl�t:

Felfogja, megh�tr�l.

Halk szavak, gyenge morg�s hallatszik a bokrokb�l:

„Gyer�nk! T�pd ki a g�g�j�t!” – hallom indulatb�l.

Ler�zom magamr�l a sz�rny� k�sztet�st:

Hogy h�tatford�tsak mindennek, s elfeledjem e r�mmes�t.

Ugr�sra k�szen �l�k a l�bamon,

A v�zna n�alak a fat�rzs�n h�trat�ntorog:

N�ma sikolyra ny�lnak keskeny ajkai.

Elk�d�s�tem elm�m: nem akarom halani!

Fenyeget� morg�s, hatalmas, lend�letes ugr�s,

S a n�i �rny mag�n �rezheti a f�ld l�gy nyom�s�t.

K�nny csorog arc�n, k�ny�r�g szeme.

Csak ne kelljen l�tnom… Csak ezt ne!

Hatalmas karomat felemelem, s lecsapok

Az alak arca el� kapott,

Pergamen b�r�t szak�tja a karom, a lend�let

A vil�gba be�ll egy p�rd�let,

Ahogy meg�rzem a ki�ml� v�r szag�t

Sz�tt�pem a sik�t� n�alak tork�t.

Felzab�lom m�g dobog� sz�v�t,

Majd alakomat elnyeli a s�t�ts�g.

V�rz� hull�ja f�l�tt m�g lebeg a l�lek

De nemsok�’ elhagyja ezt a f�ldi l�tet,

S testemben ezut�n nem marad m�s,

Mint a vel�tr�z�n vony�t� farkas-mag�ny.

2006-05-28