Knny
by Szalma 2006.08.16. 22:49
Madarak dalt sodorja a tavaszi szl.
Csak hallgatod, a termszet lgy nekt.
Tddet teleszvod friss oxignnel.
Eltnedeznek csendben a halott kpek.
j sznekkel telted elmd,
Csillog, barna szemed felnz
A sugrz Napba…
Fj emlkeid vgre elhagynak,
Hogy majd csak akkor trjenek vissza,
Ha elmlt a nyr…
Hogy fejed iszonyodva kapd fel egy jszaka; a prnn
Verejtk, knny; a csalds
Krog varja mindig visszaszll.
S taln majd ezutn boldogabb lesz az leted.
Agyaddal s testeddel nem jtszik majd a kpzelet.
Nem iszonyodsz, nem gylld egyszer a virgz, boldog veket…
Ez lehetetlen,
Hisz’ az let oly kegyetlen
Hogy a sz: KNNY, elmond mindent,
Elmondja azt is, ami van, s azt is, ami nincsen,
S nem is volt. Nem is lesz.
Mindig csak veszett
Vadak suttogsa hallatszik az jben,
Kik mindentl flnek,
S csak abban ltnak feloldozst,
Ha kezkbe veszik a Kn ostort,
S fogaikat eleven hsodba vjva
Tasztanak egy szentsgtelen vilgba,
Hogy fejed felkapva szomor prndrl rettegve flj.
Ne remld,
Hogy elfelejted a vtkesek
Keser knpadn hogyan folyik a vr, s hogy remeg
Egy szrnyaszegett rekedt varj a tl horizontjn…
Tested koporsdba vonszolvn
Tekintesz r, ki ellopta az letet
S most visszahozza a verejtkkel, s knnyel teli kpeket.
2006-03-28
|