A falba z�rt dalnok

Csak �n hallom, ha cs�ndben,

sz�vem lass� ver�s�vel �ld�g�lek egyed�l,

�s olyan halk minden jele

az �letemnek, ak�r egy temet�s.

S gyakran egy�bk�nt is �rzem

minden v�rcseppem foly�s�val

szeg�ny szomor� sz�vemen kereszt�l,

mint egy lass�, alvil�gi foly�,

hogy m�r csak a hal�lom van h�tra.

�s ha ott �l�k sz�p, komoly cs�ndben,

�letem v�g�re v�gy�dva titokban,

megsz�lal ism�t a falba z�rt dalnok.

Furuly�j�nak el-elcsukl� hangja

oly f�j�n cseng, oly szomor�n,

hogy nem tudom, lehet-e �lni m�g

ezut�n, ezzel a dallammal,

�r�kk� �g�, ny�lt seb a l�lek burk�n;

�gy s�r a befalazott dalnok,

fiatalon, �r�kifjan �ll a hal�l kapuj�ban

mind�r�kk�, �s furuly�ja sz�l

cs�ndes napokon, szomor� �jeken,

mintha nekem dalolna a zene,

mert m�snak nem zend�ti meg sz�ve h�rjait,

m�s nem hallja a szomor�s�g sag�j�t, v�gtelen dal,

�, m�s nem, csak �n, �des testv�re

a falba z�rt dalnoknak; �gy �l�k

boldogtalan zen�je halov�ny,

f�lrecsukl� hangja mellett, mintha

siratn�m elm�l� �letemet,

azt, ami �rny�kban dobogott,

am�g csak a falba z�rt dalnok

furuly�j�nak szava el nem h�v

messze, ahol engem is falba z�r a hal�l.

� �s a hal�l

Reszketnek a gyerty�k;

oly cs�nd honol most a hal�l birodalm�n,

hogy hallani lehet, ahogy l�legzik a s�t�t.

R�g megfizettem m�r minden tartoz�som,

s nincs mire v�rnom, mert ahol f�ny van,

hangos sz� �s zajos zene,

�n elsorvadok. A f�ny t�rk�nt

vak�tja m�g lecsukott szememet is;

a hangos sz� meg�rj�t, olyan k�n;

a zajos zene f�j halott sz�vemnek.

�n csak egy zen�t ismerek,

a falba z�rt dalnok b�nat�t,

mert ha sz�ra nyitom a  sz�mat,

�n is a furuly�ja hangj�n sz�lok –

emberi szavaim r�g�ta nincsenek.

Jobb csak itt, mag�nyba z�rtan,

s�t�ts�gbe burkol�zva,

m�r r�g�ta nem dobog� sz�vvel,

nyugodtan figyelni, hogy ellobban�

gyerty�im megadj�k magukat

az �jszaka hatalm�nak.

�, hogy menn�k �n is vel�k,

m�s sem vagyok imm�r, mint

v�gy, haldokl� v�gy b�r, de

v�gy a messze feketes�gbe

elutazni, de m�g v�rnom kell

a furulya szav�ra,

a szomor� dalnok majd megmutatja,

milyen v�gtelen is az elm�l�s,

�s furuly�j�nak f�tyolos hangja

elk�s�r oda, ahonnan nincsen vissza�t.

Az �jszaka kultusza

/A furulya szav�ra v�rva/

Az �rnyakkal siklok a falakon.

Az �rnyakkal gy�lekezem az erd� m�ly�n,

ha a vil�gra r�csukt�k kopors�fedel�t.

Minden �jjel vil�gra sz�l minket a s�t�t,

de birodalmunk haldoklik azel�tt,

hogy felvir�gzott volna.

Nem �lt�nk sz�p napokat; amit hitt�nk,

mind v�gyakoz�s. Elem�sztett engem a b�nat,

a f�ny ut�n s�rtam hasztalan,

s a k�nnyeimben a s�t�ts�g k�szott fel a sz�vemig.

Egy gyertyak�r, �jfekete, az erd�k m�lye �l�n.

S egy m�sik k�r �lelkezik vele;

s k�t s�t�t alak fekszik a k�r�kben,

arccal a h�ban, a kez�k �ssze�r.

A falba z�rt dalnokot h�vjuk,

szomor� furulyasz�t v�gyik a sz�v�nk,

hogy elb�cs�ztassa legal�bb az �let�nket,

amely oly fekete volt �s oly rem�nytelen,

�s hasztalan, �s hasztalan...