R�gebben, mikor v�mp�ros reg�nyeket olvastam, gyakran gondoltam arra, hogy milyen j� lenne ha l�tezn�nek �s �n egy lehetn�k k�z�l�k. K�s�bb elfeledtem gyerekes �lmaimat.

Tizenkilenc �ves koromban azonban eszembe jutottak mikor megismertem Edward-ot. Az els� ami eszembe jutott r�la, hogy tiszt�ra olyan mint a k�nyvekben a v�mp�rok: feh�r b�r, f�nyes szem, meg hasonl�k.

Hamar haverok lett�nk, ami nem csoda, v�g�l is hasonl� dolgok �rdekeltek minket. K�s�bb elkezdt�nk „j�rni” egym�ssal.

Egyszer elsz�ltam magam:

- Tiszt�ra olyan vagy mint egy v�mp�r! – jegyeztem meg, mikor este s�t�ltunk.

- T�nyleg? – k�rdezte �rdekl�dve. – Mit sz�ln�l, ha azt mondan�m: t�nyleg az vagyok? – mosolygott. Biztos viccel. A po�n kedv��rt v�laszoltam.

- H�t, vagy kinevetn�lek, vagy megk�rn�lek, hogy engem is tegy�l azz�!

- Komolyan szeretn�l v�mp�r lenni? – n�zett r�m f�rk�sz� tekintettel.

- Persze, v�g�l is j� lehet �r�kk� �lni, term�szetfeletti er�vel b�rni, meg persze m�sok gondolataiban olvasni!

A k�vetkez� pillanatban �les f�jdalom has�tott a nyakamba �s els�t�t�lt a vil�g.

Mikor magamhoz t�rtem, a f�ld�n fek�dtem, a sz�m v�res volt �s mindent furcs�n, �lesen l�ttam.

Edward hajolt f�l�m.

- Hogy vagy?

-  Rosszul. – feleltem mik�zben a kab�tom ujj�val t�r�ltem le a v�rt. – Mi t�rt�nt? El�jultam? �s mi�rt v�res a sz�m? Fur�n n�zett.

- V�mp�r vagy. Ahogy �n is.

- Tess�k???

- Te akartad, kiolvastam a gondolataidb�l, �s mondtad is. – megr�m�ltem att�l amit mondott meg a bocs�nat k�r� arc�t�l.

- Most biztos viccelsz! Nincsenek v�mp�rok! Az csak buta gyerek mese. Mint Drakula gr�f, Lestat meg a t�bbiek! Csak kital�ci�!

- Nem, nem az.

- De!!! – f�lugrottam �s elrohantam. F�l�r�lten k�boroltam a vil�gban. Iszony� szomj gy�t�rt. �ltem, �s ut�na holtra v�ltan rohantam el a tettem el�l. Nappal pinc�kbe, kript�kba h�z�dtam a nap el�l.

A retteg�s mindenhov� elk�s�rt. �jra v�mp�rk�nyveket olvastam, hogy megtudjam mi vagyok. De az egyik ostob�bb volt mint a m�sik.

V�g�l elhat�roztam, hogy ki�llok a napra, de miel�tt megtehettem volna l�togat�m j�tt.

Kinyitottam az ajt�t, hunyorogtam, t�l k�zel volt a hajnal. Valaki �llt el�ttem. Edward! F�lig mosolyogva n�zett le r�m. Nem tudom mire sz�m�tott. �k�llel belev�gtam, d�bbenten n�zett, nem is v�dekezett az �t�sek ellen.

V�g�l elkapta a kezemet.

- Meg�r�lt�l?! �n vagyok az!

- Tudom. – v�gtam r� d�h�sen.

- Mi�rt haragszol?

- T�nkre tetted az �letem! – Ki�ltottam keser�en, megzavarodva.

- Te akartad. Ez akart�l lenni, �n csak megadtam neked. Ez�rt gy�l�lsz? Mert megtettem amit k�v�nt�l? – Igaza volt, t�nyleg �n akartam, de sose gondoltam, hogy t�nyleg lehets�ges.

A m�snap �jjelt �tbesz�lgett�k, m�g mindig nem nyugodtam bele, hogy v�mp�r vagyok, de siker�lt el�rnie, hogy elfogadjam sz�rnyeteg �nemet.

Az�ta egy�tt k�borlunk, annak ellen�re, hogy most is rengeteget veszeksz�nk a m�lt miatt, igaz m�s�rt is.